Az ünnep apropóján iskolánk csatlakozott a Nemzeti Audiovizuális Archívumhoz. Így máshol hozzá nem férhető audiovizuális tartalmak lettek számunkra hozzáférhetőek. Emellett a Petőfi Irodalmi Múzeumtól kérésemre jelzeteket kaptunk eredeti Veres Péter hanganyagokhoz. Felvettem a kapcsolatot Veres Péter Budapesten élő családjával, akik számon tartják és nagyra becsülik, iskolánk elkötelezettségét Veres Péter szellemi örökségének ápolásában és képviselésében.
Január hatodikán rendhagyó módon emlékeztünk meg Veres Péter munkásságáról. A kiállítással egybekötött interaktív ünnepi műsor sikeréhez hozzájárult a balmazújvárosi Semsey Andor Múzeum is, ahonnan Veres Péter eredeti táskáját és levéltárcáját valamint egy újvárosi kalapot kölcsönöztem. A Nagyhegyesi Művelődési Központ is segítséget nyújtott, tárgykölcsönzéssel segítették a munkánkat, így tudtuk iskolánk modern és tágas aulájában megidézni Veres Péter szobájának atmoszféráját.
Az interaktív műsorban Veres Péter sikertörténetének megfejtésére hívtam iskolánk tanulóit és dolgozóit. Rajzos, eredeti fényképfelvételek segítségével készített vetített képes kollázsok segítségével mutattam be Veres Péter karrierjét, mialatt időnként az eredeti személyes tárgyakból /kalapból, táskából, levéltárcából és egy korabeli kiadású Veres Péter kötetből/ a titkokat magában foglaló kulcsszavak kerültek elő. Ezek számunkra is gazdagító útravalóként szolgálnak. Megkaptuk és kibontottuk így az olvasás szeretetét, a Tudásvágyat, a Hazánkért, Népünkért, ránk bízottakért érzett Felelősség érzetét, a megtalált, egyéni és személyre szabott Küldetéstudatot, és az írásban, szóban, minden rezdülésünk tisztaságában, hitelességében, igényességében megmutatkozó Kifejezőerőt.
Elmondható, hogy gyermekek és felnőttek egyaránt a felfedezés örömével és izgalmával fogadtak a megtalált titkokat. A műsor után és az azt követő napokban nagyon kíváncsiak voltak a tanulók a kölcsönzött személyes tárgyakra. Kíváncsian érintették meg Veres Péter táskáját, örömmel próbálták fel az általa is sokat használt újvárosi kalapot.
Az interaktív bemutató mellett a gyerekek műsora tette teljessé a megemlékezést. A műsort Molnár Enikő rendezte. A gyerekeket Molnár Enikő és Juhászné Preznánszky Zsuzsa készítette fel.
A gyermekek irodalmi műsorában írók Veres Péterről megfogalmazott mondatai és emblematikus Veres Péter versek hangzottak el.
Veres Péter: Sóhaj
Szeretnék kiáltani olyan élesen, olyan messzehangzóan,
ahogy még nem énekelt senki,
hogy fáradt szívekben átdobbanjon a vér.
Szeretnék énekelni oly szépen, oly tisztán
ahogyan még nem énekelt senki,
hogy megtört szemekből kibuggyanjon a könny.
Szeretném megmutatni az Igazat, a Szépet,
ahogyan még nem láttatta meg senki,
hogy megalázott testvéreimben fölemelkedjék a lélek.
Szeretnék cselekedni oly nagyot, olyan rendkívülit,
Hogy mint hógörgeteg sodorjon mindent és mindenkit.
S bár tudom - itt benn a Bölcsesség ül hideg, józan
szemmel - ,hogy hiába minden:
pusztába hangzó szó itt minden kiáltás,
nem felel rá visszhang,
elmúló jajszó itt minden ének,
a fáradt lelkek magukba roskadnak,
a szomorú szemek üresen siklanak le a Szépről
és a cselekedetek belefúlnak a tompa közönybe,
mint hegyről leguruló kavicsok az országúti sárba.
Tudom, de mindegy:
kiáltani muszáj,
énekelni muszáj,
megmutatni muszáj
és cselekedni is muszáj,
mert ebben és ez által élek.
VERES PÉTER - Én nem mehetek el innen
Én nem mehetek el innen soha-sehova,
nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom,
nincs pénzes barátom,
millió sárbaragadt paraszt a szomszédom,
ezeknek a sorsa az enyém, s az is marad örökre.
Nekem csak térkép a nagyvilág,
talán sohase látom Párizst, Rómát,
sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket;
barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld,
és zöld folt marad a szibériai sztyeppe.
Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs:
„adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot.”
Én megtaláltam ezt a pontot, legalábbis önmagam számára.
Ez a föld az, amelyen élünk:
a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok
és a zöldellő dombok földje – Magyarország,
s a tízmillió magyar, aki benne él.
Hogy szép-e a mi hazánk, szebb-e mint másoké,
nem tudom, nem is keresem:
hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük,
beköltöztünk-e, vagy a földből nőttünk:
mindegy ma már – egyek vagyunk vele.
Napunk közös a többiekkel, de a mi csíráinkat is felébreszti,
a felhők elszállnak felettünk, de esőjüktől a mi füveink is nőnek:
a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigyelem.
Lábommal bokáig járok a magyar sárba,
arcomat kicserzi az éles pusztai szél,
szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény;
gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhők fölé,
nincsen más számomra, mint emésztő töprengés,
forró vágyak és kemény akarat:
ide kell hoznunk a nagyvilágot,
ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó,
ami nemes és amit érdemes.
Veres Péter: Keménynek lenni
Körös – körül sötét borulás, ordas fellegek a földet
Súrolják,
csak a villámok cikáznak.
Vihar van, jajgató szél rázza a fákat, kínjukban a földig
hajolnak.
Sehol fénysugár. Nincs kék hasadás a fekete égen,
s nem csillan magányos csillag az ég peremén sem.
Mintha örökké akarna tartani: csak a hitünk tart már
bennünket,
hogy él még a Törvény s holnapra kisüt a nap.
Asszony, gyerekek, szülők és rokonok cibálnak jobbról
és balról.
-Menekülj! Fuss! Vagy add meg magad, mert minden
elveszett!
Jönnek a bölcs barátok s halkan suttogják:
-Lapulj! Az élet alkalmazkodás.
-Testvérünk mondja: Nézzed a fákat, hogy lehajolnak,
s nézd a virágot, az árva fűszálat,
ha ráfekszik is a kő, oldalt kibúvik, s bár
sápadtan és hajolt
derékkal, de mégis nap felé tör,
hajolj hát te is – hisz élni így is csak lehet:
a célhoz sok út vezet, de egy se egyenes.
Sokan futkosnak fejükvesztetten, sírni lehetne rajta,
ha érdemes volna, ha szabad volna,
de keménynek kell lenni…
-Eh mit! – hiszen úgyis mindegy!
Ha megadjuk magunk, akkor meg a lelkünk
összetörve – verve
önmagát emészti.
Azt tegyük hát, amit a lelkünk kíván s a szívünk megbír:
álljunk őrhelyünkön összeszorított fogakkal.
Az ünnepség keretén belül lelepleztük a Veres Péter aláírásával és számunkra hasznos üzenetével ellátott emlékfalat, majd a Diákönkormányzat elhelyezte az emlékezés koszorúját.
Az ünnepség végén családi fotó készült az iskolánkban jelenleg tanuló Veres Péter rokon gyermekekről és Tóth Sándorné Veres Margit kolléganőről.
Agárdi Lajos
Fotók
A fotók ezen a linken érhetők el.