Veres Péter
Iskolánk névadójáról
Ki volt Veres Péter? Író volt-e? Politikus? Félbe maradt forradalmár? Paraszt-lángelme? Töprengésre ítélt ember? Vagy mindez egy személyben? Ki ez az ember, aki a társadalom mélypontjáról indul, s a kevesebb küzdelmekkel járó életforma csábítása ellenére is mindvégig megőrzi értékrendjét. Aki soha nem szűnt meg saját osztálya sorsának megjobbításán fáradozni, s oly gazdag életművet hagyott ránk?
1897 január 6-án Balmazújvároson született. Apja után a Péter, anyja után a Veres nevet kapta. Mostoha apja tanyára szegődött éves cselédnek. A gyermek Veres Péter itt szerzi a világról első tapasztalatait. Iskolába csak négy évet járhatott. A tanulás jól ment neki. A tanító és a pap szorgalmazták is a debreceni kollégiumban való továbbtanulását, de a szülei nem engedték. Maradt számára a munka: Volt cselédcsürhés, gulyás, cséplőgépnél törek hordó, majd következett a férfi napszám. Megkülönböztetés nélkül egy volt az újvárosi szegényparasztok gyermekei közül. Csak azzal különbözött a falubeli társaitól, hogy többet olvasott és többet gondolkodott. Minden alkalmat megragadott, hogy könyvhöz jusson, olvasson. Beiratkozott az Olvasóegyletbe. Igen gyorsan, mégis szép, olvasható betűkkel rótta a sorokat. Jó érzéke volt a helyesíráshoz, amelyet nyelvtankönyv segítségével és sok olvasással eredményesen fejlesztett ki.
1919-ben nősült, hamarosan ötgyermekes családfő lett, s a megözvegyült édesanyját is magához vette. Ez a népes család a Kadarcs utca 5. Szám alatti vályogból épült, nádtetős házban élt. Egy 20 m2-es utcai szoba, egy 10 m2-es szabad kéményű pitvar és egy 10 m2-es kis szoba volt a népes család élettere. Gyermekei bár fegyelmezettek, jó magaviseletűek voltak, gyakran megzavarták írói munkássága közben. Nagy létszámú családját el is kellett tartani. Vállalt napszámosságot, részes aratást, földet bérelt, volt vasúti pályamunkás, tartott disznót, tehenet.
1944-re már 10 hektár saját földdel rendelkezett. "Húsz esztendő alatt küzdötte fel magát az újvárosi társadalomban a mélypontról félcsípejű gazdává, azaz egy lovas, kis földű, kis-tulajdonossá." 1928-ban Századunk című folyóirat "A demokrácia válsága" témában kért hozzászólást. Veres Péter is válaszolt. Ekkor ismerték meg nevét országosan is. A szerkesztőség nem hitte, hogy paraszt írta a levelet. Az 1919-es tevékenysége alatt másfél évre internálták, majd egyévi fegyházra ítélték, a közélettől mégsem tudott elszakadni, érdekelte és vonzotta a politika.
1930-tól a Szociáldemokrata Pártban tevékenykedett. A csendőrség ismét fokozottabban figyelte. Bátor hangú, parasztságért kiálló írásaiért egy hónap börtönt kap. A börtönidő hosszasan telt. Ekkor készült el Az alföld parasztsága írása. Nagyszerű könyv. Megörökítette a parasztvilágot, képet nyújtott a mezőgazdasági munkálatokról, földművelő eszközökről, bemutatta a falusi szokásvilágot, életszemléletet. Az ezután következő években sorra jelennek meg írásai: regények, elbeszélések, versek és számos újságcikk. író lett. Veres Péter mindig "fejből" írt. Kimeríthetetlen volt az "élményiszákja", amelybe több tapasztalat és forrásanyag rejtőzött mint egy közepes levéltárban. A II. Világháborúba közvetlen frontszolgálatra kora és politikai megbízhatatlansága miatt nem hívják be, de munkaszolgálatra több alkalomra is.
1944 őszén Pestre szökik. Családjából, az újvárosi rideg paraszti világból kiszakadva, a földművelő parasztember az ostromlott nagyvárosban sok hányattatás, bujdosás közepette várja sorsa jobbra fordulását. Ismerősök nyúltak utána, vállaltak érte kockázatot, megosztották vele kevés eledelüket. A német seregek veresége után politikai mozgolódás, szervezkedés indult. Ez a politikai pezsgés elkapta Veres Pétert is. Bekerült az országos politika forgatagába.
1945. februárjában az újjászerveződő Nemzeti Parasztpárt elnöke lett. Elnöke lett az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak is. Járja a vidéket, ahol a nemzetgyűlési választásokra készülve emlékezetes választási beszédeket tart.
Igazi népvezérré nőtt. A Kossuth-nótát Veres Péter nevére énekelték: Esik eső, karikára, Veres Péter kalapjára. 1947-ben újjáépítési, majd honvédelmi miniszter lett. Bár nem különösebben tetszett ez neki, nem is gondolta magát alkalmasnak erre a tisztségre, de ha az ország érdeke ezt diktálta, akkor neki úgy vélte, kötelessége elvállalni a rábízott feladatot.
Honvédelmi miniszter lett, mégpedig tizedesként. Ilyen sem történt még a világon hogy valaki tizedesi rendfokozattal honvédelmi miniszter legyen. Miniszterként is Péter bácsinak szólítják, s a hagyományos Veres Péter-i öltözéket használta.
1948-ban megírta A Paraszti jövendő című művét. Ebben elemezte a mezőgazdasági termelés és a nagylétszámú paraszti társadalom jövőjének lehetséges útját. Elutasította a szovjet típusú kolhoz és szovhozrendszer bevezetését. Sok-sok virágzó kisparaszti gazdaság megvalósítását vallotta. Piros cserepes tanyagazdaságokról álmodott. A Rákosi-rendszerben ez nem kívánatos gondolkodás volt. Megindult Veres Péter ellen a "haj tó vadászat". Könyvét teljes terjedelmében meg sem jelenthette. Szovjetellenességgel vádolják. Két alkalommal merényletet szerveznek ellene: felgyújtják a vendégházat, amelyben megszállt, dolgozójában rövidzárlatosra "szerelték" a telefonkábeleket, minek következtében tűz keletkezett. Megérezte, hogy a politikai életből távoznia kell. Lemondott a miniszterségről.
Ezt követően az alföld-fásítás országos felügyelője lett rövid ideig. 1953-57 között a Magyar írók szövetségének elnöke volt. Megszabadult a "politikától". Több ideje és energiája maradt az írásra. Hét év alatt kilenc könyvet ír: Próbatétel, Szolgaság, Pályamunkások, Szegények szerelme, Laci, Almáskert, Útközben, Rossz asszony, Közös gondjainkról. Kossuth-díjas író lett.
Az 1950-es évek közepén egyre kevésbé lehetett hallgatni a Rákosirendszer hibáiról. Veres Péter is egyre erőteljesebben bírálja a szocialista élet visszáságait. így nem meglepő, hogy 1956. október 23-án a forradalmi tömegben és forradalmi tömeggel együtt van. A Petőfi-szobornál ő olvassa fel az írószövetség kiáltványát. Csodálatosnak tartotta ezt a napot.1956-ról következetesen vérfelkelésről, forradalomról írt. Soha nem használta az "ellenforradalom" kifejezést. A forradalom bukása után behúzódott egészen az irodalomba. Közfunkcióit föladta, közéleti szenvedélye azonban erősebb, mint valaha. Szót kért, hallatta hangját, jó és nemes ügyekben nemzeti, népi és paraszti érdekek védelmében. Irodalmi estek, ankétok résztvevője. Előadásaiból nem hiányzott a tréfa, a humor. Gazdaként járta az országot. Minden rosszul kapált krumpliföld fejcsóválásra bírta. Bántotta szemét a kaszálatlan árokpart. Szüntelenül tanított, nevelt, figyelmeztetett. Különös gonddal fordult az ifjúság felé. Érdekelte, milyen lesz a felnövekvő generáció. Élete utolsó napjait kórházban töltötte. Egyik rövid föleszmélésekor ezt mondta: "Kettőt félek itt hagyni. Téged Juliskám és ezt az árva kis Magyarországot."
1970. április 16-án hunyt el Veres Péter. Rohanó időben élünk. A történelem száguldó időkereke gőzerővel darálja, temeti múltunkat, szaggatja gyökereinket. Új társadalmi irányzatok, új ízlések indulnak, keresik a jövőbe vezető biztos utat, miközben feledik a múltat.
"A kor túlnő mindenkin, a legnagyobbakon és legbölcsebbeken is." - írja Veres Péter Olvasónaplójában. Egyetemes gondolat ez. S úgy látszik már-már maga Veres Péter is erre a sorsra jut.
1995. májusától községünk általános iskolája e régió híres írójának nevét viseli. 1995-től a legnagyobb természetességgel mondjuk, a Veres Péter Általános Iskola tanulója, dolgozója vagyok. Legyen a legtermészetesebb dolog az is, hogy névadónk életútját, munkásságát ismerjük, örökségét ápoljuk. Tegyük ezt abban a tudatban, miszerint a jövőbe a múltunkból induló jelenünkön átívelő út vezet.