Határtalanul 19

Határtalan 2022

A pandémia után újra lehetőségünk volt a Határtalan pályázat keretében Erdélybe utazni. 2022. július 11-14. között 21 7. osztályos, az osztályfőnök Szabóné Molnár Rita és 2 kísérőtanár vett részt a program megvalósításában.

1.nap,  a határt átlépve Nagyvárad volt az első állomásunk. A „Pece-parti Párizst” ( Ady nevezte így) a Sebes-Körös szeli ketté, régmúltjához Szent László királyunk neve, a 20. századhoz Ady Endre magyar költő neve kapcsolódik ezer szállal. Felkerestük a Római katolikus bazilikát, ahol Szent László királyunk hermáját őrzik. A templom előtt a szent király szobra látható.

A régi Széchenyi téren található az Ady Endre Múzeum. Az épületben régen cukrászda működött és a költő gyakran megfordult itt (Müller-ház). Itt szavaltuk el Ady egyik híres versét, a Fölszállott a pávát. Felkerestük az EMKÉ-t is, itt ismerkedett meg a költő múzsájával Dióssyné Brüll Adéllal, ahogyan ő nevezte Lédával. Leültünk a Holnaposok közé is, a Szigligeti Színház szomszédságában. 

Nagyvárad után Rév irányába vettük az utunkat. A település történetéről a helyi református templom lelkésze mesélt, majd megkoszorúztuk a templomkertben található Petőfi szobrot. Rév a fehéragyagot megmunkáló fazekasairól is híres volt, ma már csak néhány család foglalkozik ezzel az ősi mesterséggel, köztük a Hasasok. Felkerestük őket és az agyagozást is kipróbáltuk.

Királyhágó volt a következő megálló, Erdély kapuja. Innen már rálátni erre a csodálatos Tündérországra. 

Ady Endre életének jelentős állomása volt Csucsa, a Boncza birtok. Rövid ideig itt élt feleségével Boncza Bertával. Szerettük volna megnézni ezt a helyet is, végül egy fotó elkészítésére kaptunk lehetőséget.

Hosszú autóbuszozás után végül az esti órákban érkeztünk meg a szálláshelyünkre, Vámosgálfalvára. A település Maros megyében található, Nagyhegyes testvértelepülése. Vendéglátóink nagy szeretettel és finom vacsorával vártak már bennünket.

A 2.napon Torockóra és Torockószentgyörgyre utaztunk. Már eddig is láttunk gyönyörű tájakat, de ez a vidék teljesen elvarázsolt bennünket. A népszerű mondás szerint Torockón kétszer kel fel a nap, először, ahogy szokott, kakasszóra, pirkadatkor, azután eltűnik a Székelykő irdatlan sziklatömbje mögé, hogy pár perc múlva ismét előbukkanjon a hegy mögül, az ébredező falura vetve éltető sugarait. A napfelkeltét ugyan nem láttuk, de a falu főterén lévő vajort, az árvaházat, a torockói házakat, a vízimalmot, a Néprajzi Múzeumot és a Székelykövet igen! Torockószentgyörgyön Brassai Sámuel szülőházát és az unitárius templomot néztük meg. Sajnos az Ódon várat nem tudtuk megközelíteni, mert esett az eső és az út csúszós, sáros lett.

 

Ez a nap még nem ért véget, a következő úticélunk a Tordai-hasadék volt. A hasadék 1270

méter hosszú. Sziklafalai a 200, 250 méter magasságot is elérik. A legenda

szerint úgy jött létre, hogy a kunok elől menekülő Szent László király és lovasai

mögött a hegy kettéhasadt. Szent László király lova patkójának nyoma még ma

is látszik az egyik szakadék fölé emelkedő kősziklán . Ez a Patkós-kő. A hasadékon majdnem végig sétáltunk, de sajnos az eső miatt vissza kellett fordulnunk.

A 3. napot vendéglátóink szervezték, sok program jutott erre a napra is. Marosvásárhelyre mentünk, ahol megnéztük Románia legnagyobb Állatkertjét. Ismerkedtünk a várossal, jártunk a Fő téren is. Délután a bátorságukat tették próbára a gyerekek, Kalandparkban voltunk, ahol akadálypályákat teljesítettek a fák lombjai között és paintballoztak. Meg kell jegyeznem, hogy a nagyhegyesi gyerekek nagyon bátrak! Este Vámosgálfalva ellen barátságos foci meccsen győztünk , majd ismerkedtünk, sokat beszélgettünk. Gyerekek a gyerekekkel, mi felnőttek az ottani pedagógusokkal, a település vezetőivel. Nagyon barátságos emberek közé csöppentünk, igazán megható volt a vendégszeretetük.

4.nap elbúcsúztunk vendéglátóinktól és Vámosgálfalvától. Erdély legnagyobb sóbányája, Torda felé vettük az utunkat. 

Innen a hajdani „kincses városba”, Kolozsvárra utaztunk tovább. Megnéztük Mátyás király szülőházát, a Szent Mihály templomot és a Farkas utcai templomot. Itt töltötték ki a gyerekek  azokat a feladatlapokat, amelyek a kirándulás programjaihoz kapcsolódtak. A város főterén fagyiztunk, majd búcsút intettünk „Erdélyországnak” és elindultunk haza. 

Bízom benne, hogy mindenki sok új ismerettel gazdagodott és szép élményekkel tért haza.

GalériaFotók