Március 15.

A megemlékezés Petőfi Sándor költészetének, a forradalom és szabadságharcban betöltött szerepének állított emléket. Petőfi monológjában a megelőző eseményekről és a jövőbe vetett hitéről elmélkedett a csatába indulása előtt, majd a felsős énekkar ezt a vonalat követve, a szereplő Petőfi gondolatait énekelte el gitár kísérettel. Ezt követően megelevenedtek az 1848.március 15-i események. A Pilvax kávéházból, mint annak idején, Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának híres kórusrészletével, a Meghalt a cselszövő kezdetű dallal vonultak Landerer és Heckenast nyomdájához. A kinyomtatott 12 pont felsorolása után a Múzeumkertben felcsendült a Nemzeti dal. A műsort versek és narrátorok színesítették, tették érthetőbbé az eseményeket. Az énekkar a Kormorán együttes Harangok dala című dalával vezette be az utolsó verset: Petőfi Sándor Jövendölés című költeményét, melyben a költő magának állít emléket, előre látva, hogy „Dicső neve költő-fiadnak anyám, soká, örökkön él."
A megemlékezést a 6.a osztályos tanulók és az énekkar előadása tette színvonalassá.
Felkészítő osztályfőnök: Szabó Tünde
Gitáron és zongorán kísért: Kiss Ferenc pedagógus

Fotók