Az alábbi írás a Hajdú-Bihari Napló 2015.május 19-i számában jelent meg. Többek közt azért tesszük közzé, mert büszkék vagyunk az iskolánk dolgozói által elért eredményre. Leginkább Boruzs Pistára, aki többek segítségével, ám a saját receptúrájával nyerte meg a főzőversenyt! Eredetiben az írás az alábbi linken olvasható: HAON.HU
Nagyhegyes – A falu apraját-nagyját megmozgatta a Hétmérföldes Kulturális Hét Nagyhegyesen.
„Mi az a kakashere, mama?” – kérdezte a nagyanyjától az öt év körüli kisfiú a főzőverseny eredményhirdetésén, és már érkezett is az autentikus válasz: tudod, kicsim, a kakasnak is van ám bögyörője… A kakasherepörkölt azonban ezúttal csak az ezüstéremhez volt elég, az aranyat ugyanis a helyi általános iskola csapata a hajdúsági töltött káposztával zsebelte be.
A portás titka
„Hogy mi az igazi hajdúsági töltött káposzta titka, azt a szakácsunk még nekünk se árulta el, de, hogy a csapatmunka és kinek-kinek a szíve lelke nem hiányzott belőle, az biztos” – engedett némi betekintést a kulisszák mögé Postáné Nagy Beáta, akitől megtudtuk, hogy az a bizonyos főszakács az iskola portása volt, akinek a keze alá nyolc pedagógus dolgozott. A lelkes társaság az aranyérem mellé egy emeletes süteményes tálat is kapott. Mivel pedig egy tálat nyolcan ugye mégse vihetnek haza, úgy döntöttek, hogy a jövőben a közös tantestületi rendezvényeken ezen szolgálják majd fel az ízletesnél ízletesebb süteményeket. Hát, ha olyan jól sütnek is, mint főznek…
Saját kezűleg…
Éppen befejeztük a villáminterjút a főzőverseny győzteseivel, amikor már a pálinkaverseny legjobbját szólították a színpadra. Nagy Zoltán birspálinkája a huszonhat jóféle itókát felsorakoztató mezőnyben úgy vitte el a pálmát, hogy bár Zoltán tizedik éve foglalkozik pálinkafőzéssel, most először mérette meg magát. Pedig csak négy birsalmafája van, de (mint mondta) azokról a saját kezével szedte le és mosta meg a termést, amiből azután titkos receptúra alapján a győztes nedű kikerült. „Legyen elég annyi, hogy a jó cefrekezelésen múlik minden. Vagy majdnem minden” – közölte sokat sejtetően, amikor a jóféle pálinka receptjéről faggattuk.
Az ősök tisztelete
Ez a 2 ezer 800 lelkes kistelepülés nagy fába vágta a fejszét idén, amikor pályázat keretében arra vállalkoztak, hogy megrendezik a Nagyyhegyesi Hétmérföldes Kulturális Hetet. Arra a kérdésünkre, hogy honnan jött az ötlet, Bajusz Istvánné polgármester egy rögtönzött történelemórával válaszolt. „Az ’50-es évek elején Veres Péter bácsi, az író, meg Kosztolányi László, a tanyasi iskola igazgatója addig kilincseltek a minisztériumban, amíg ki nem járták, hogy Nagyhegyes település megszülethessen. Száz egyforma házat építettek a faluban, és zömmel a Balmazújváros környéki tanyavilág lakóit telepítették be ide. Ezek az emberek már nagyrészt meghaltak, de fontos, hogy az utódaik tovább éltessék a hagyományaikat. Ezt az örökségápolást is szolgálta a kultúrális hét, ahol a kultúra mellett a foglalkoztatás, a gasztronómia, a sport és a nemzetiségi lét is terítékre került” – összegzett a települési vezető.
- Petneházi Attila -
Régi idők tanúi
A kiadós ebéd után a fák árnyékában hűsölő helybeliek között találkoztunk egy olyan idős házaspárral, akik annak idején még abba a bizonyos tanyavilágba születtek bele, de negyven éve már tősgyökeres nagyhegyesiek. Kovács Sándor és felesége szívesen vállalkozott egy kis nosztalgiázásra, amikor megtudták, hogy az újságtól vagyunk. Sándor bácsi a téeszes időket említette fel szívesen, amikor május elsején a gazdaság apraja-nagyja együtt majálisozott, a neje meg inkább a nehéz, de mégis boldog gyermekéveiről beszélt; ott az újvárosi tanyavilág mélyén.