Talpra, magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hallhattuk március 11-én, az 1848-as forradalom és szabadságharc tiszteletére megtartott emlékműsor részeként az énekkartól és a Petőfi Sándort megszemélyesítő tanulótól is. Az osztály, amely időutazáson vett részt, bepillanthatott Petőfi Sándor és felesége, Szendrey Júlia otthonába, aki épp az első kokárdát készítette el, melyet később férje viselt a mellényére tűzve. És mint azt a délutáni előadás előtt megtudhattuk Bajusz Istvánné polgármester asszony emlékezőbeszédében, hibásan készítette Júlia, az olasz trikolor mintájára. Betekintést nyerhettünk a Pilvax kávéházba, ahol Petőfi a márciusi ifjakkal találkozott aznap. Innen indultak el a Landerer nyomdájához, ahol a cenzúra engedélyének hiányában a nyomda lefoglalására került sor. A nép követelését 12 pontba foglalták, az előadás során ezeket is meghallgathattuk a tanulók előadásában. A megemlékező műsor végén a következő verset hallhatták az érdeklődők tanulóink változatos előadási módjában:
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.
S mégis, mégis számkivetve voltál,
Mint a gyilkos Kain bujdokoltál,
Szent nevedet bitóra szögezték,
Érkezésedet hóhérok lesték.
Megszünt végre hosszu bujdosásod,
Sírba esett, ki neked sírt ásott,
Bevezettünk, s uralkodás végett
Elfoglaltad a királyi széket.
Te vagy a mi törvényes királyunk,
Trónusodnál ünnepelve állunk,
Körülötted miljom s miljom fáklya,
Meggyúlt szíveink lobogó lángja.
Oh tekints ránk, fönséges szabadság!
Vess reánk egy éltető pillantást,
Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,
Szaporodjék szemed sugarától.
De, szabadság, mért halvány az orcád?
Szenvedésid emléke szállt hozzád?
Vagy nem tettünk még eleget érted?
Koronádat a jövőtől félted?
Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót,
Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód,
S lesz sereged ezer és ezernyi,
Kész meghalni vagy diadalt nyerni!
S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,
Feljövünk a sírbul éjféltájban,
S győztes ellenségednek megint kell
Küzdeni... kisértő lelkeinkkel!
A műsor zárásaként a Hazám, hazám című dalt hallgathatta a közönség, ami bizony néhány, a közönség soraiban helyet foglaló nézőnek könnyeket csalt a szemébe.
Gratulálunk a gyerekeknek a színvonalas előadáshoz!